Hirdetés

Dippold Pál: Csobánc

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

CsobáncCsobánczi Miklós nem akart író lenni, aztán egyszer csak mégis az lett. Észrevette, hogy a mondatainak ereje van, az egyik például 1985-ben kiszúrta Skorpió Miklós állambiztonsági alezredes bal szemét, aki ezek után bőr szemhelyvédőben járkált, akár Mose Dajan izraeli hadügyminiszter.

Csobánczi jobban szeretett fát vágni, mint írni. Szeptemberben betolatott az udvarukba egy Kamaz teherautó tele farönkökkel, lezúdították a fát, Csobánczi kifizette az árát a szomszéd falubeli erdésznek. Néhány nap múlva jött Pók Miklós mester, a Zetorjára szerelt szalagfűrésszel kugliba fűrészelte a rönköket, aztán Csobánczi három héten át hasogatta a fát. Két nagy boglyát rakott belőle , a télen kitart, hátrált el a szép félgömböktől, jobb ez, mint egy hosszú, kétkötetes regény, szebb, hasznosabb. Tavaszra aztán elfogyott a tüzelő, Csobánczi azon spekulált, miből vesz majd ősszel újra fát.

Novellapályázat - olvasta a Népszabadságban, egy vidéki nagyváros és a megyei tanács hirdette meg Muslincza Miklós, a városban született író és ökölvívó emlékére. Gyerünk, ült asztalához Csobánczi, most kiírom a szemüket, és még pénzt is adnak érte. Elkészült a novella, postára adta, várt. Nyár végén levelet kapott, a Muslincza-emlékbizottság irodalmi felelőse írt, tájékoztatta a kedves pályázót, hogy alkotása díjat nyert.

Csobánczi Miklós örült. Megkérte Termesz Miklós nevű tornatanár kollégáját, hogy vigye el a távoli városba a díjkiosztóra. Termesz széles mosollyal állt elő a zöld Zsigulijával, dzsaszt moment, pattant ki az autóból, és szakértő térdrugózással pumpálta fel a kerekeket. A hosszú úton Csobánczi felesége, aki hátul ült, a gyönyörű őszt nézte a Zsiguliból, és erősen aggódott az otthon hagyott legkisebb gyerekükért.

Csobánczi elvtárs, köszönjük ezt a rendkívüli élményt, rázta hosszasan Csobánczi kezét a tanácselnök, aki egyben zsűrielnök is volt. Köszönjük, Muslincza Miklós is büszke lenne ránk. Csobánczi megnyerte az első díjat, így megvolt a pénz a tüzelőre. A díjkiosztó után átsétáltak a Muslincza Miklós állambiztonsági szakközépiskola menzájára, itt Tetű Miklós megyei párttitkár köszöntötte a művészeket, köszönjük ezt az őszt, ezt a színpompát, ami lényegében nemzetközi, köszönjük ezt a megújulást magában hordozó elmúlást nektek, művészeink. Fogyasszanak, intett a párttitkár. Szomorú arcú pincérek jöttek elő a menza sarkaiból, kezükben háromszögletű alumíniumtálcák rengeteg pálinkával. Csobánczi nem akart inni, feleségébe kapaszkodva a kijárat felé oldalazott. Csobánczikám, te csodagyerek, kapta el az inggombját Bodobács Miklós költő, a második helyezett. Eljött a mi időnk, hajolt közel, itt a mi időnk, most betörhetünk az irodalomba. Jó, mondta Csobánczi, és ment tovább. Én szovjet vonalon dolgozom, kiabált utána Bodobács, alkossunk nemzedéket!

Nem adtak enni, méltatlankodott Termesz Miklós a zöld Zsiguliban, a kapolcsi csárdában nagyot vacsoráztak, Virrasztó Jenő fizetett mindent.

Húsz év elteltével, több saját könyv megjelenése és több irodalmi jellegű kitüntetés átvétele után Csobánczi Miklós úgy döntött, megint ír valamit. Ebből az alkalomból a következő üzenetet kapta G. G. Márqueztől: Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni. Ámen van, mondta Csobánczi a fejszenyélre támaszkodva.

A hegyen sok különös ember élt. Divatos helynek számított, közel a Balaton, erős a levegő meg a bor, gyönyörű a táj. A völgyek is tele különleges emberekkel, táncdalénekesek, írók, fazekasok múlatják itt a lassú nyáridőt. Ősszel ismét a városaikban nyüzsögnek a különleges emberek, és szomorú vágyakozással várják a következő nyarat. Csobánczi Miklós a hegyen egy öreg hordóval harcolt. Menthetetlen volt a hordó, öreg, korhadt, büdös, tűzre való. Munkamegszakítás, vezényelt a mogyoróbokorból elősompolygó hegyiróka, és kántáló hangon ismeretterjesztésbe kezdett:

A hegy neve Csobánc, magassága 375 méter, a Tapolcai-medence keleti oldalán Gyulakeszi községtől keletre emelkedik, vulkáni eredetű, írók és költők, úgymint Kisfaludy Sándor, Eötvös Károly, Tatay Sándor, Bertha Bulcsu, Simon László regéi, költeményei és elbeszélései tették ismertté. A hegy tetejét a XIII. században épült Csobánc vára koronázza. A Rákóczi-szabadságharc leverése után ezt a várat is lerombolták. A bazalthegy szikláin és erdeiben ritka madarak fészkelnek: holló, vörös vércse, kövirigó. Csúcsáról pompás kilátás nyílik a Tapolcai-medencére és a Balatonra. A Csobánc csupasz lapos teteje lévén erről a hegyről a legszebb a kilátás. Nyáron folyamatosan siklóernyősök és hőlégballonosok parádéznak a hegyoldalban felszálló légáramlatokban.

A szomszéd festőművész, Virrasztó Jenő vetett véget a hordóharcnak, adjál inni, kiabálta a férfinak. A pincéből előjött a hegyimókus a laptopjával, és internetezni kezdett, felolvasta, kicsoda is valójában ez a bort követelő alak, aki pályája kezdete óta tökéletes szabadsággal és jó értelemben vett gátlástalansággal közlekedik a XX. század második felének stílusai és áramlatai között, s teljes felhőtlenséggel, aggálytalansággal veszi birtokba a legkülönfélébb eszközöket. Épp ezért jól körülírható korszakai sincsenek, munkáit csak intenzitásuk mértéke és tárgyuk minősíti. Festményei, assemblage-ai az arte povera, az absztrakt expresszionizmus, a pop-art és a fluxus jegyeit egyszerre viselik. A 90-es években egyre jobban érdeklődik a keleti, a nyugati, a déli, de főként az északi kultúra iránt: munkái ennek révén egy sajátos szinkretista formarenddel gazdagodtak. Virrasztó talált töredékekből építkezik - mentális, gondolati és praktikus értelemben egyaránt -, munkáiban így a gondosan, szinte akadémiai áhítattal megfestett felület azonos vizuális és tartalmi értéket kap a csokoládényomokkal pettyezett, foszlott ezüstpapíréval; a meteo rológiai jelentés ecsettel írt másolata az átrajzolt-átfestett családi polaroid felvétellel. A munkák lazasága, tudatos lompossága mögött a véletlent és az esetlegest következetesen, építőelemként használó szándék működik, mely a felületek szimbólumözönét egymást kiegészítő helyekké, meditációsorrá erősíti, s ennek köszönhető, hogy a művész tárgyai valami furcsa komolyságot és virrasztós, vörös szemű heroizmust sugallnak.

Mért beszélsz te ilyen hülyeségeket rólam, nézett a festő a hegyimókusra, inkább adjál bort! Hozom, mondta a hegyimókus, aztán azért még néhány mondatot beolvasok a tanúhegyekről, elvégre egy ilyen hegyen vagyunk. És miután a művész egy perc alatt megitta az öt liter bort, amit a hegyimókustól kapott, újabb internetfelolvasást kellett meghallgatnia:

A Tapolcai-medence tanúhegyei másodlagos kúp vagy csonka kúp alakú képződmények. Kialakulásukat az üledékes térszínre ömlött híg lávának köszönhetik. Ezek a kemény takarók védelmezik meg az alattuk levő üledéket a későbbi letarolódástól. Az ilyen képződmények körüli, vulkanikus kőzetekkel be nem borított üledékes térszínek viszont gyorsan pusztulnak. Ennek az lesz a következménye, hogy a lávatakarós részekből csonka kúp, néha kúp alakú hegyek maradnak fenn, tanúskodva a térszín eredeti magasságáról.

A terület bazalthegyei nemcsak egyedülállóan érdekes és festői geológiai emlékek, hanem sok igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is. A természeti értékek gazdag sorához társulnak a római korig visszavezethető országos jelentőségű szőlőkultúra, a szőlőhegyek és községek megannyi építészeti emlékei: a várromok, templomromok, kastélyok, falusi és szőlőhegyi népi építészeti emlékek.

A pannon kor végén feltörő vulkánosság sajátos képződményei a tanúhegyek. A messziről nagyobb koporsóformát adó Badacsony, Szent György-hegy és Csobánc szélein a kőzet érdekes megszilárdulási formái, a bazaltkő zsákok láthatók. Legszebb közülük a badacsonyi Kőkapu és a Szent György-hegyi bazaltorgonák. Ezek könnyen omlanak. A Ba dacsony oldalain a még meglévő sziklák tövében hatalmas kő folyá sok, kőtengerek láthatók, rajtuk alig tud megkapaszkodni a sajtmeggyes-nagylevelűhársas törmelékerdő. A ba zalt kúpok cukorsüveg alakú formái a Gulács, a Tóti-hegy, a Hegyesd és a szigligeti Várhegy kúpjai. A bazalthegyek extrém éghajlati és geológiai viszonyai között számos botanikai ritkaság él. A kőomlásokon, bányafalakon tavasszal rendkívül látványos a sziklai ternye sárga virágzuhataga. A Badacsonyon csak itt előforduló mészkerülő virágos kőrises-bükkös él a sziklás részek letörésein, a hegy bükköseiben ciklámen, gyertyános tölgyeseiben májvirág, pirítógyökér, borostyánfojtó szádorgó található. A Szent György-hegy napsütötte szik láin virít a cselling-páfrány hazánkban csak itt előforduló kis populációja, együtt a ritka pikkelyharaszttal és a Lumnitzer-szegfűvel. A lisztes berkenye több helyi alfaja is megkapaszkodik az emberkéz által elérhetetlen sziklák repedéseiben.

A Csobánc virágpompáját fokozza a fekete és a leánykökörcsin, a kőfalakon a ritka buglyos kőtörőfű és a hajdani várkertből kivadult orgonaliget. A Tóti-hegy apró kúpján fes tőien tarka virágszőnyeg fogadja a látogatót: az Orlay-murok fehér fátylába beleszövődik a tarka nőszirom, a kökörcsinek és a piros vadszegfűk látványa. A ferdén álló bazaltszálak repedéseiben látványosan sorakoznak a pannon madárbirs apró termetű bonszaiszerű cserjéi. A terület keleti szélén, permi homokkövön található a nyár végi piros virágszőnyeget adó csarabos törpecserjés, festői sziklák, borókások és a sárga virágú hölgymálfajok társaságában. A sík részeken, a hajdani láprétek maradványain számos botanikai szenzáció lelhető fel: Raposka alatt mocsári kardvirágos, orchideás láprét található, Káptalantóti mellett pedig az egy méter magasra megnövő, nagy és illatos virágú, másutt egyre ritkuló buglyos szegfűnek van gazdag előfordulása, az ősz eleji enciánkék virágú kornistárniccsal.

Csobánczi Miklós kihozott a pincéből egy hordó bort, három széket rakott a háza elé, foglalj helyet, mondta a festőnek, de ne meztelenkedj itt, mindjárt jön a feleségem. Jó, mondta amaz, és magára húzott egy pokrócot. Gabikám, ugrott fel a feleséget üdvözölni, a takaró a földre csúszott, Gabikám, de jó, hogy látlak. Normális vagy? - vágott a nő szeme a férjére, de látta, a helyzet menthetetlen, leült. Hát nem csodálatos? - intett a szemközti hegyek felé Virrasztó Jenő, de, az, mondta Csobánczi, akit már erősen rugdosott a felesége, hogy mikor küldi haza a pucér szomszédot. Én ezt a csodát meg tudom festeni, kuporgott a széken a művész. Tudjuk, bólintottak a házigazdák.

Az idő meg úgy meglassúdott bennük, mint még soha. Nekik a lelkük volt meztelen.

 

forrás: Magyar Hírlap

Valid XHTML 1.0 Transitional